A bioklimatikus borászatok építéséhez elengedhetetlen az olyan anyagok használata az építés során, melyek speciális tulajdonságait a következő fizikai tulajdonságok alapján kell értékelni:
1) Hőelvezetőképesség, vagy a képesség, mellyel a hőt egyik falról a másikra tudja továbbítani. Ezt hőmozgásként definiálják, amely 1 m2-nyi területen terjed el homogén anyagokkal, ha akár csak 1°C-nyi különbség is van a két felület között amik egymástól 1 m távolságra vannak. A vezetőképesség fordítottja a hőellenállóképesség, amely növekedik a burkolóanyagok vastagságát illetően.
2) Termális tehetetlenség, vagy a hő megtartásának képessége. Az anyagot arra képezték ki, hogy megelőzze a hőmérsékleti változásokat azáltal, hogy a fal másik oldalán feltartóztatja.
3) Hőellenállás, ami a klimatikus hatások romlandóságának funkciója (máskülönben a struktúra eltorzított lenne).
4) Ellenállóképesség a nyirkosság ellen, amely az anyagok lealacsonyítására van hatással, de leginkább penész megjelenését okozza, melynek eredményeképpen a borokra ez kockázatot jelent, hiszen érezhető lesz benne penész vagy földre utaló íz.
5) Tűzállóság. Egy jó szigetelőnek nem csak képesnek kell lennie arra, hogy alkalmatlan legyen a tűz tovább terjedésére, de a szaporításának is ellen kell állnia, vagy a mérgező gázok kibocsátásának kialakulására.
6) Mechanikai ellenállás, vagyis az ütésállóság. Ezek figyelemreméltó különbésgek a szigetelőanyagok között: a sejtes betont a falak építésére használják.